Alternatív gyógymódokról

A nővéremék egyik ismerősétől hallottam először egy fővárosi egészségügyi központról, ahová az ismerős a bőrproblémáival járt. A nővéremtől tudta, hogy milyen betegséggel küzdök, és megkérdezte, hogy miért nem megyek el én is ide és teszek egy próbát.

Hétfőn kellett a professzor asszonynál jelentkeznem az onkoterápiás központban, előtte szombaton elmentünk ebbe az egészségügyi centrumba, vittem magammal a biopszia és az ultrahang eredményeimet is. Emlékszem, éppen egy festés kellős közepén tartottak, de fogadtak. A tulajdonos foglalkozását tekintve biokémikus, rákkutató volt, ő maga is rákbetegséggel küzdött. Miután meggyógyult, megnyitotta azt a központot.

Először egy állapotfelmérést végeztek, ez nagyjából 3 órán keresztül tartott, a szervezet diszharmóniájának feltárása volt a cél. Ez többféle vizsgálatot is magában foglalt, pl. hőtérképes EKG-t, olyan vérvizsgálatot, amihez nem szúrnak meg (non-invazív), valamint Electro Interstitial Scan géppel végzett vizsgálatot, ami egy számítógép alapú 3D-s, az egész testről képet alkotó vizsgálatot jelent. Ez olyasmi, mint az EKG – vizsgálat. Bevizezte a doki a csuklómat és a bokámat, és elektródákat, tappancsokat csíptetett rá, amelyek színes vezetékekkel egy laptophoz voltak csatlakoztatva. Vizsgálat közben figyeltem a monitort, ahogy megrajzolta a testem körvonalait, ahol éppen tartott az elemzésben, és írta ki az értékeket. Ezzel a vizsgálati módszerrel következtetni lehet a szervezet rendellenes működésére, gyulladásra, gócokra, megmutatja pontosan a szervezet aktuális állapotát. A vizsgálat idején 34 éves voltam, a gép megrajzolta a biológiai koromat is: 37 éves kornak megfelelő általános állapotban voltam. A funkcionális állapot mutatóim a béka feneke alatt voltak majdhogynem, a szervezetem adaptációs szintjét harminc százalékosra becsülte, a pszichoemocionális állapotom még ennél is gyatrább volt, idegi túlterhelés és halmozott kimerültség jeleit mutattam, az energiaellátásom szintje alacsony volt, a tartalékaim is csekélyek voltak.

Ebben a központban holisztikus szemléletet képviselnek, összevonják a hagyományos és az alternatív orvoslást az optimális eredmények elérése, a gyógyulás érdekében. Azt nem állították egy szóval sem, hogy meg tudnak gyógyítani, csak azt, hogy hozzá tudnak segíteni a gyógyuláshoz, de ehhez nekem oda kell állni 100 százalékosan a startvonalra. El kell döntenem, hogy végigcsinálom-e, mert ha nem állok ott teljes mértékben, akkor ők hiába tesznek bármiféle erőfeszítéseket, az felesleges lesz. Nem kuruzslók gyülekezete ez a hely, nem ígértek csodálatos és azonnali gyógyulást! Azt sem mondták, hogy ne menjek kemoterápiára vagy sugárkezelésre, ne vessem alá magam az intézményes gyógyítási eljárásoknak. A kemóval, a kórházi terápiával együttes alkalmazást javasolták. Meggyőződésem, hogy ha ezekre a terápiákra nem járok, nem szedem az étrend-kiegészítőket, a vitaminokat (többek között Procont, Ergeron, Revitasol, Resveratrol, Szubalin készítményeket szedtem), és nem tartom be a táplálkozási tanácsokat, sokkal rosszabbul viseltem volna a kemót és nem ilyen lett volna az egész gyógyulási folyamatom. Az állapotfelmérés során A-tól Z-ig felmértek, és ami nagyon fontos, éreztem a bizalmat, hogy jó helyen vagyok, itt nekem tudnak segíteni!

Biorezonanciás kezelésekre jártam ide innentől kezdve, 5 hónapon át, hetente egyszer. Tudom, a BR kezelésről sok vita folyik, sokan áltudományosnak vagy éppen hatástalan hókuszpókusznak tartják, vérmérséklettől függően. Én adtam neki egy esélyt. A kezelés menete úgy nézett ki, hogy egy ágyra kellett feküdnöm, pihenni, relaxálni. Elektródákat csatoltak rám, az elektródákon keresztül a berendezés mikroimpulzusokat küld a bőr felszínére, ahonnan bejut a szervezetbe, minden egyes sejtbe.  A sejtek 'barátként' azonosítják a berendezés impulzusait, és válaszolnak, rezonálnak a berendezés mikroingereire. Ezzel a technológiával fel lehet erősíteni egyes szervek működését.

A kezelések személyre szabottak voltak, átlagosan 45-60 percig tartottak. Közben halk, kellemes zene szólt, néha el is aludtam. A kezelés során méregtelenítették a szervezetemet, de javasolták az akupunktúrás kezelést is, arra is jártam. Én igazán mindent megpróbáltam.

Minden héten, amikor mentem a BR kezelésre, a kineziológusnál is eltöltöttem egy órát, aki a lelki egyensúlyom helyreállításán és egyensúlyban tartásán fáradozott. Nagyon sokat segített ő is. Feltártuk együtt a múltamat, régi eseményeket; olyasmi volt ez, mintha egy pszichológussal beszélgettem volna. Arra kért, hogy engedjek el minden negatív dolgot, például a haragot. Megtanított egy módszerre, amit aztán gyakran használtam is, nagyon hasznos volt ez is. Az volt a lényege, hogy égessem el mindazt, amit nem akarok többé, hogy az életem része legyen, amit nem szerettem, mindent, ami negatív hatással volt vagy van rám. Azt javasolta, hogy képzeljek el egy tábortüzet, bárhol a világon, ha nekem a tengerparton tetszik, akkor ott. Vizualizáljam azt, ahogy erre a tűzre rádobok mindent, amitől meg akarok szabadulni. És miközben rádobom a számomra haszontalan, felesleges és káros dolgokat, közben mondjam magamban, hogy ezt meg ezt a dolgot elégetem, mert nem akarom látni többé az életemben! Megcsináltam. Megtanított arra is, hogy a jó dolgokat felszínre hozzam, megőrizzem. Nem csupán a testemmel foglalkoztak, de a lelkemmel is. Rengeteget segítettek rajtam.

Rendkívül hangsúlyos terület volt az étkezés. Azzal kezdték, hogy elmondták, mit ehetek és mit nem. Az étrendemen radikálisan kellett változtatnom, emellett étrend-kiegészítőket javasoltak, nagyjából 15 félét. Egész napos program volt, egyiket evés előtt, másikat evés után kellett szedni, egyiket délelőtt, másikat délután – csak győzzem észben tartani! Ezek pótolták azokat az enzimeket és szükséges egyéb vitaminokat, anyagokat, amelyekhez másként nem jutottam volna hozzá a drasztikusan megváltoztatott étrendemmel. Segítették az immunrendszerem működését, amit ugye a kemó pusztított. Ezeknek az étrend-kiegészítőknek köszönhettem, hogy nem voltam gyenge, nem voltam rosszul, nem hánytam és fetrengtem kínok között napokon-heteken át, mint annyi más sorstársam. BR kezeléssel az étrend-kiegészítők és vitaminok hatását is fokozták, rádolgoztak, úgymond „beledolgozták” a szervezetembe, ezáltal hatékonyabbá vált a kezelés.

Az étrenddel kapcsolatosan határozott álláspontjuk volt: semmi hús! Januártól májusig egy gramm húst sem fogyasztottam, se húskészítményt. Ajánlották viszont a szalonnát. A sima, egyszerű, fehér zsírszalonnát – nem ám kolozsvárit, vagy füstölt-főtt császárt! Tejterméket csak kecskétől származót, kecsketej, kecskesajt jöhet, más tejféle, tejtermék nem! Elmondták, hogy milyen zöldségeket és gyümölcsöket javasolt fogyasztani; cukrot, fehér lisztet, konzerveket, felvágottat nem ehetek a kezelés alatt. A cukor a fő ellenség, mivel ez a rákos sejtek fő tápláléka.

(Zárójelben elmesélem, hogy nagyon édesszájú vagyok. Mostanában egyre többet bűnözök is, anyukám agyoncsapna, ha tudná. Mokka-szelet a Gábrielben, hmmmm.. Havonta egyet meg szoktam enni – így bűnözök én. Na, meg néha a kakaós csiga. Nagyon nehéz megállni, hogy ne egyek sütit. A csokit teljes mértékben kiiktattam az életemből, pedig korábban, a betegségem előtt táblaszámra tudtam enni. Most lazán megállom, hogy ne egyem. De a süti, na, az más kávéház! Tegnapelőtt megettem egy kanál Nutellát. Iszonyúan kívántam az édességet, de nem volt otthon semmi. Semmit nem tartok otthon, hogy ne legyen kísértés. Szegény lányok, annyira sajnálom őket emiatt! Borzasztóan kívántam az édességet, nem is tudtam másra gondolni. Kutakodni kezdtem a lakásban és mikor megláttam a Nutellás üveget, olyan heves szívdobogásom lett, mintha valami hihetetlen gyönyörű, csodás, felejthetetlenül izgalmas élményben lett volna részemJ A legkisebb otthon fellelhető kanállal és csak egy pici falatot ettem belőle, de én ettől a kicsitől is határtalanul megnyugodtam.)

Szóval se kávé, se süti, se semmi, xilitet (nyírfacukrot) használhattam csupán.  Kiemelték, hogy ezt nagyon fontos betartani, hogy hozzásegítsem magam a betegség-feladvány megoldásához és meggyógyulhassak! A süti mellett kávézni is nagyon szerettem korábban. Egy idő után ganodermás kávét lehetett már inni (ganoderma gomba kivonatot tartalmaz), de minden nélkül, csak úgy „mezítláb”. Céklaport is fogyaszthattam, dobozban volt a szárított cékla, vízzel kellett felhígítani és úgy elfogyasztani, meg volt adva, hogy naponta pontosan mennyit kell meginnom belőle. Hasznos volt a répalé homoktövissel is. A nővéremék ekkor is mellettem álltak, ők segítettek anyagilag is. Mondták, próbáljuk meg, hátha segít ez a kezelésforma is.

A nagyon spártai étrendjavaslatot szigorúan betartottam végig a kezelések alatt. Olyan iszonyatosan nagy önfegyelmem lett egyszeriben, hogy simán kibírtam, ehették előttem a tortákat, mindenféle finomságokat akár. Anyukám mindig sajnált, a családi ebédek alkalmával és mindig mondta, hogy: - Jaj, szegény kislányom, de rossz lehet most neked! De nem volt az. Ettem a kis párolt zöldségemet, meg a leves levét. Anyukám igyekszik a mai napig a kedvemben járni, és abból, amit ehetek, pl. tönkölylisztből készít nekem finomságokat. Fűszereket sem ehetek, Vegeta, ilyesmi felejtős, a bioboltban veszek szárított zöldségeket (VEGA), azt használjuk.  Meg Himalája sót. Rózsaszínű. Eléggé viccesen néz ki. Most már negyedannyi önfegyelmem sincs, de akkor! Hegyeket tudtam volna elmozdítani!  Rá se néztem semmire, ami tiltott volt – gyakorlatilag minden az volt egyébként -, csak egy dolog vezérelt: hogy meggyógyuljak!